Dredd (2012)

Lehet, hogy van még jövője az akciófilmeknek?! Ezen gondolkoztam, mire a végéhez értem a 2012-es Dredd bíró remake-nek, rebootnak, vagy akárminek is nevezzem ezt. A nyári Raid Redemption után végre egy angol nyelvű akciófilm is odaütött, ahova kell, és mindezt tette úgy, hogy közben nem kellett fogni a fejemet a karakterek minden egyes mondata után. Szórakoztató, pörgős, látványos, kell ennél több? Talán a poénos, humoros hiányzik a felsorolásból, no de Dredd könyörtelen világa nem olyan, ahol megférne a viccelődés két emberi agyvelő kiloccsantása között.

Az alaptörténet szerint a jövőben úgynevezett megavárosokban élnek már az emberek, ahol a régi és az új világ építményei között tengetik mindennapjaikat. Leginkább káosz és félelem uralja az utcákat, ahol az egyetlen rendfenntartó erő a bírói szervezet. Főszereplőnk is ennek a szervnek a tagja, méghozzá az egyik leghírhedtebb. Nagyjából úgy lehetne leírni őket, mintha 18+-os Jedi lovagrend lennének: betartatják a törvényt, igyekeznek az igazságot szolgálni, de ugyanakkor nem riadnak vissza a drasztikusabb eszközök alkalmazásától. Ha egy bűnöző egyszer már kezet emelt rájuk, annak nem adnak még egy esélyt erre - ahogy az ésszerű is lenne.

Igazából két dolgot emelnék ki a Dreddből. Az első, hogy végre sikerült egy olyan melléksztorit belecsempészni a film világába, ami megerősíti a 3D-s filmjelleget. Az irónia, hogy pont 2D-ben láttam, de még így is el tudtam képzelni, hogy 3D-s szemüveggel milyen jól nézhettek volna ki egyes jelenetek. Van ugyanis egy új drog, amitől a junkie-k időérzéke teljesen eltorzul, és csupán az idő 1%-át érzékelik. Ez főleg akkor hatásos, amikor a maffia tagjai a 200. emeletről dobják ki az ellenlábasaikat: minden belassul, az üvegszilánkok pedig melletted zuhannak. A másik nagy hatásvadász jelenet, amikor éppen beszívott junkie-k időtorzult szemszögéből látjuk, ahogy Dredd és padawanja rendet rak: ekkor a golyók és a hömpölygő vérfolyamok is belassulnak.

A 3D rendes alkalmazása mellett a helyszín jelentős még. Valószínűleg már rég nekikezdtek a forgatásnak, mielőtt a Raid Redemption kikerült volna, de itt is egy maffiózók által irányított lakótömb adja a filmteret. Ez a lezárt tér ad egy klausztrofóbiás hangulatot, de ugyanakkor a főszereplőket is a kiállsz az életedért vagy meghalsz élethelyzet elé állítja. Természetesen a két főhős az előbbit választja, és addig nem nyugszanak, míg a maffia fejét is az igazság elé nem állítják.

A főszereplő előtt Lena Headyről is meg kell emlékezni, akiről most már biztosan kijelenthető, hogy sokkal jobban állnak neki a negatív szerepek. A Dreddben ő alakítja a fő maffiavezért, Ma-Mát, egy nagyon brutális háttértörténettel. Csak csettinteni lehet a teljesítménye láttán.

Karl Urban mondhatni remek választás volt Dreddnek, sokkal emlékezetesebbet nyújt, mint anno Stallone tette, még úgy is, hogy egész film alatt csak a száját látjuk a sisak alatt. A folyton lekonyuló szája, és az "Én vagyok a törvény" hangoztatása tökéletesen visszaadja Dredd lelkivilágát: ő egy olyan fickó, aki kitart a bírákba vetett hite mellett, és meggyőződése, hogy valóban a törvényt képviseli. Ebből fakad számomra a film egyetlen igazi negatívuma, ugyanis a történet vége felé kiderül, hogy a bírák sem egy szent és megvesztegethetetlen csoport. Ennek ellenére a végén mégsem kezdenek el nyomozni, hogy mennyire korrupt a társaság, és Dredd ugyanazzal a monológgal zárja a filmet, mint amivel kezdte.

De tudjuk be ezt annak, hogy ezt a szálat meghagyják a folytatásra. Ami sajnos a gyatra bevétel miatt nem valószínű, hogy jönni fog, pedig ahogy olvasom, az író és Urban is nagyon belelkesült a filmtől, és egy trilógia mellett egy esetleges kábel-televíziós folytatásról is elgondolkodtak már. Mindenesetre a Dredd önmagában is megállja a helyét, ami további pozitívum. Adok is neki egy B+-t, és bízom a legjobbakban.