Training Day - Kiképzés (2001)

Denzel Washington a farkas, aki a többi farkasra vadászik a filmben

A sors úgy hozta, hogy karácsony környékére jutott elég időm arra, hogy végre ismét lelkiismeretesen foglalkozzak a blogommal, arról nem is beszélve, hogy rengeteg filmet sikerült megtekinteni az utóbbi időszakban, úgyhogy van miről írni. A Training Day nem egy mai darab, de a következő blogbejegyzésem miatt szükséges megemlékeznem erről is, hiszen ahogy az End of Watchot, úgy ezt is David Ayer írta, aki úgymond a fiatalkorából merít folyton ihletet, ha Los Angelest kell megmutatni a maga valóságában.

És ez a valóság nem egy sétagalopp itt a 21. században: az a csillogás-villogás, ami Hollywoodból visszaköszön, az egy olyan jól működő álarc, amire minden nagyvárosnak szüksége van. Ahogy Budapestet sem rögtön a nyolcadik kerülettel reklámoznánk egy külföldi számára, úgy érthető módon Los Angelest sem a mexikói és a fekete negyedeivel fogják promózni, ahol tényleg egyetlen törvény uralkodik: a túlélés törvénye.


A Kiképzést tavaly sikerült először megtekintenem - régebben mindig elkezdtem az RTL-en, de mivel folyton későn adták le, és képesek voltak 20 percenként bevágni egy reklámblokkot, a film első 40 perce után megelégeltem a dolgot. Aztán most úgy gondoltam, hogy berakom DVD-n, és végignézem, mert először sikerült úgy igazán lekötnie a Denzel Washington-Ethan Hawke párosnak, és nem csalódtam.


A történet nagy vonalakban egy újonc és egy veterán kopó első közös napjáról szól. A tapasztalt kábszerrendőrt alakító Denzel Washington zseniális a szerepben, nem hiába kapott érte Oscar-díjat. Elhisszük róla, hogy anno ő is ugyanolyan lelkiismeretes volt, mint a frissen kezdő Ethan Hawke karaktere, de az évek során rádöbbent, hogy nincs fehér és fekete, a bűnözőket csak a rosszak taktikájával és módszereivel lehet elfogni, kiiktatni a forgalomból. Ahogy ő is mondja, hogy megvédjük a bárányt a farkasoktól, farkasokká kell válnunk.

Több okból is kiábrándító a film. Egyrészt itt van ez a zsaru, aki nem fél törvénytelen eszközökhöz nyúlni, és aki képes még a régi "barátaival" is végezni a túlélés érdekében. Másrészt meg ott van a tény, hogy a rendőrök sem mindenhatók, hiába tekint rájuk úgy az átlagember. Simán rájuk lőnek, ha rossz negyedben kötnek ki, de a legnagyobb gyomrost talán az nyújtja, amikor Washington karakterének fejesei közlik vele, hogy az orosz maffiától még ők maguk sem tudják megvédeni őt.

Ethan Hawke vajon tényleg beszívott a forgatáson?

Ezek után még kicsit szimpatizálni is lehetne a törvény és bűnözés határán lavírozó főhőssel, azonban pont Ethan Hawke a példa rá, hogy lehetne ezt másképp is csinálni. Aztán a film végére kiderül, hogy a maga köré épített hírnévvel sok mindent elért Alonzo, csak éppen mások megbecsülését nem, ami az egyetlen közös a törvény jó és rossz oldalán állókban. Ha rendesen végzed a munkád, és megmented egy kartell-tag lányát/unokahúgát, akkor azzal elnyered a másik oldal tiszteletét, ahogy azzal is, ha nem félsz kiállni az általad képviselt értékrendért, még ha ezért szembe kell szállnod saját kollégáddal is.

Az első egy év posztjaihoz hasonlóan ez is egy kicsit filozófiai jellegű lett, és még igazából bele sem lendültem. Lényeg a lényeg, hogy David Ayer tökéletesen meg tudja ragadni azt az atmoszférát, hangulatot, amiben ő is felnőtt Los Angeles utcáin. És ha belegondolunk, hogy a filmek sosem olyan félelmetesek, mint maga a valóság, akkor el is megy a kedvünk attól, hogy a közeljövőbe a hollywoodi csillagokhoz látogassunk.

A filmet én leginkább egy karakterdrámának sorolnám be, mintsem egy kriminek vagy akciófilmnek, hiszen a két főhős egymás közti kapcsolatának változása viszi előre igazán a cselekményszálat. A zöldfülű Jake Hoyt reggel még egy istenként tekint Alonzóra, teljesen meghunyászkodik előtte, aztán estére meg már szembeszegül vele. Az út, ami A-tól B pontba vezet pedig magával ragadó, nem unatkozik egy percig sem a néző, ahogy elmerül Los Angeles legmélyebb bugyraiban egy rendőrpáros szemszögéből. Nem is adhatok rá mást, mint egy A--t, de csak azért, mert az End of Watch című filmjével még ezt is túlszárnyalta Ayer.